Várom a buszt gondolkodva.
Piacról jövők éppen ma
háziasszonyok körülöttem
Néha némelyik szóba állna,
de aki arannyal nem fukar,
és rakat fülére, kezére,
annak nem szabad köszönni sem.
Pedig nem fáj fogam senkiére;
mégis tartózkodom, mert kitudja
mit képzel rólam?
Egyébként nem tartom jó mókának
piacra vinni az ékszereket, s utólag
azért elmondom, emberiség
valahogyan mégis megértelek.
2 hozzászólás
Kedves M!
Ma már sehova sem jó vinni. Ez egy ilyen világ… lett!
Szeretettel: Györgyi
Igazda van:)))