Kopott, hiányos, korom-falak,
emlék-színek fakó nyomán,
felejtésbe szürkült történelem,
képek, fuldokló épületek falán.
Egy darab belőle most hull alá,
helyén üres folt éktelenkedik,
a por kegyes festője lesz talán,
s befedi így holnap reggelig.
Rég híresen csillogott e múlt,
most észrevétlen rothadó rohanás,
zúgó tömegkerék alatt kilapult,
művészien pusztító ecsetvonás.
Mi maradt? Estfények csillaga,
színnel kél, mi máskor színtelen,
kopott képű, múló illúziók kora,
kivilágított látszat-történelem.
2 hozzászólás
“helyén üres folt éktelenkedik,
a por kegyes festője lesz talán,
s befedi így holnap reggelig.”
Szomorú, lehangoló látvány, múló illúziók kora. Mégis, talán rajtunk múlik, hogy mennyire van igényünk a szépre, a környezetünk tisztaságára, hogy azt védjük, óvjuk, karban tartjuk, vagy az enyészetnek adjuk.
Szeretettel: Rita
Kedves Ildiko!
Sikerült nagyon vizuálisan bemutatnod ,
hogy mI történt:
:”Rég híresen csillogott e múlt,
most észrevétlen rothadó rohanás,”
Gratulálok:sailor
Szép napot!