Városok

Rád várok kiszáradt tengerfenéken,
Körülöttem végtelen horizont,
Metropolisz egy elhagyott vidéken,
Ragyog és fehérlik, akár a csont.

Világlélek mélyén rejtőző titok,
Jövőt formáló múltbéli zárvány,
Fásult lelkemben égő ajtó nyílik,
Pulzáló, örökmozgó szivárvány.

Nem félek, mert erősebb a hitem,
Hogy meglesz majd a végső megoldás,
Gigászi lényünk központja agyunk,

Szabadság szavát zengi szívem,
Nem kell többé fájdalmas lemondás,
Mi mindannyian Városok vagyunk!