Kora őszi város – színkavalkád…
Ott virít a rőt, s látom a barnát,
amint tarkára festi a tájat.
A mélyben régen üres a vájat…
Álmosan nyújtózkodnak a halmok;
a bánya mint egykor nagy akarnok,
száját halálra hiába tátja,
elárvult mára már minden tárna;
nyugszik a mélyben a feketeszén…
Emlékszem, a város leg-peremén
ahogy itt-ott libbentek függönyök,
s párkányokon nyugodott sok könyök…
Milyen is volt régen az otthonom?
Összepöttyözött a szálló korom…
Még simogat a selymes fuvallat –
a kép békét áraszt és nyugalmat…
Festő ecsetére méltó vázlat,
szemnek ékes ez a madártávlat;
boldogan nézem, mégis sírva,
mert lassan elnyel a perspektíva…
10 hozzászólás
Zenél a vers, a dallamáról nem is beszélve, amit a remek rímek adnak. S mit mondjak a városodról, amit lefestettél? csak olvasnom kellett, s ott voltam. Remekül játszol a hangulati elemekkel, megmozgatod az olvasó fantáziáját. Mert, az az igazi, amikor valaki sejtetni is tud! Üdvözlettel. én
Köszönöm szépen kedves szavaidat Bödön. Olyan dolgokat írtál itt, amire nem is gondoltam volna, hogy képes vagyok rá.
Üdv: Klári
Kedves Klára!
A verset olvasva egyrészt megelevenedett a múlt, másrészt akaratlanul is továbbgondoltam…
A bányák egyszer mind kiürülnek és nem kell tovább mondanom…
Nagyon szépen, érzékenyen írsz!
Gratulálok!
Gy.
Kedves Gyömbér, nagyon köszönöm kedves szavaidat!:)
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Egyetlen szó jut most csak eszembe: gyönyörű!
Köszönettel: Éjkirály
Kedves Éjkirály!
Egyetlen szó: köszönöm!
Klári
Kedves Klára!
Nagyon nagy szeretettel írtad, festetted le a városod, ezért érezhettem magamat nálad.
Gratulálok szép versedhez: Ica
Kedves Ica, örülök, hogy így érzed!:)
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Nagyon hüen sikerrült lefestened
A RÉGI EMLÉKEKET;KÉPEKET;HANGULATOKAT.
Szeretettel:sailor
Köszönöm, kedves sailor, hogy így látod!:)
Szeretettel: Klári