a lenge szél, a fény, itt kuporog
a poros házak falán az árnyék.
Álmos a város, már este hat után
visszaköszön a fáradt délután,
és Csokonai Vitéz Mihály
nem leli, hol a sötét Somogy,
mikor főterén télűző tűz lobog,
körültáncolta egykor Dorottya.
Itt élek, ez a festők városa,
kéken lebben az ég felette,
nárciszok nyílnak, rejtenek,
festenek sárarany ecsettel
úgy, mint egykor Rippl-Rónai,
őszinte barátként itt volt Ady.
Fesztiválhangulat, blues, zene,
a forgatagban csendül egy rím,
valaki olvas egy verset halkan,
Takáts Gyulára emlékeztet.
Éltek itt ifjú titánok, híresek,
most diákok tanulnak lelkesen.
Olykor álmos a város, csendes,
mikor a szökőkutak csobogását
hallani, nem lehet nem szeretni.
6 hozzászólás
Kedves Ica! Ragyogó kép szeretett városodról! Az ember szinte kedvet kap, h azonnal odautazzon!!! , s a kertek alatt, utcák között találkozzon Csokonaival! Sok szeretettel olvastam!
Láttam a jegyzeted újabb sikereidről, szívből gratulálok hozzá! Munkásságoddal kiérdemelted!
Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Nagyon szépen köszönöm az elismerő soraidat!
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Drága Icukám!
Versed gyönyörű, melyet kedves városodról írtál.
Ámulat annyi szép verset írsz, valamennyi csodálatos.
Remélem, illetve tudom is, hogy ezért Téged ott szeretnek és tisztelnek, amit
megérdemelsz.
A jó Isten engedje, hogy nagyon sokáig írjad a gyönyörű,
szebbnél szebb verseidet. Hozzá jó egészséget, készséget kívánok
szeretettel: Kata
Köszönöm drága Katám a soraidat.
Kívánom neked is ugyanezt sok szertetettel
Ica
Szép!
Üdvözlettel: Á.E.
Köszönöm szépen.
Üdvözlettel
Ica