Ott áll roskatag magában omladozva,
udvarát benőtte már a bodza,
sokszor csodálták az egykor szép lakot,
meg a gazdag famíliát, ki abban lakott.
A család szétszéledt s kihalt,
a ház velük a pusztulás felé enyészetbe tart.
Ó, boldog idők, elmúló kedves napok,
amiket vissza én már sosem kapok,
csodás szerelmet, ifjúi lázat.
Elvisz az idő engemet is, akár e házat.
/santiago/
5 hozzászólás
“Ó, boldog idők, elmúló kedves napok,
amiket vissza én már sosem kapok,
csodás szerelmet, ifjúi lázat.
Elvisz az idő engemet is, akár e házat.”
Bizony így van. Az emlékek megszépítik a múltat, amit akkor talán nem is értékeltünk annyira.
Szeretettel: Rita
Köszönöm kedves Rita!
Nagyon szívesen.
Szeretettel: Rita
Kedves Santiago
A csodszép emlékek már csak a múltból integetnek!
“Elvisz az idő engemet is, akár e házat.”
Egyszer.
De addig írjál még sok szépet!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm sailor!