Váróterem Düsseldorfban

Düsseldorfi reptér váróterme
Valójában tágas terminál,
Nagyon sokan megfordultak benne,
Idén többen a tavalyinál.

Érkezik az egyik, megy a másik,
Percenként száll föl-le egy-egy gép,
Januártól jövő januárig
Százezerszám jön-megy itt a nép.

Előfordul, késik egy-két járat,
Izgul, aki éppen arra vár,
De megszoktuk: szinte nincs kockázat,
Biztonságos lett a gépmadár!

Érkezési oldalon egy népes
Társaság vár, felnőtt és gyerek,
Barcelonából már esedékes,
Hogy a srácok megérkezzenek.

Nyelvsuliba jártak a diákok,
Spanyolul tanultak két hetet,
De jönnek a géppel sokan mások,
Turisták meg üzletemberek.

Ám a járat spanyol földről késik,
Ki is írták.., nő az izgalom..,
A menetrend-táblát egyre nézik,
Késik, késik – nincsen más azon.

Óra múlik.., kettő.., ilyen nincsen!
Rosszat gyanít már a sok szülő,
Terjed a hír mindenféle szinten:
Lezuhanhatott a repülő…

Egy felbolydult méhkas lett a reptér,
Tragédia történt, úgy bizony!
A szülőkben gyorsul a verőér,
És mindenkit elfog az iszony!

Lezuhantak, ó, jaj, lezuhantak,
Ott valahol a hegyek között…
Mi lehetett, mi az oka annak,
Hogy a gép a földnek ütközött?!

Igen, így van, szinte hihetetlen:
Milliónyi gépből – ez az egy!
Mindig így van.., kikerülhetetlen,
És hogy miért – végül egyre megy…

Mindnyájunknak végtelen a gyásza,
Ma már tudjuk szomorú okát:
Öngyilkos pilóta a halálba
Röpítette másfélszáz-magát!