Vártalak

Vártalak, de nem jöttél.
Azt hiszem megértettem,
hogy nem csak elfelejtettél,
de többször is megrettentem,
hogy milyen ember lettél.
Vártalak, de küszöböm belepte a hó
és nem rejtette lábaid nyomát.
A deres ágon még ott lógott a szó
– megbecsülni sem tudom a korát –
mely régen volt szeretőn izzó.
Vártalak, de a tél kemény, rideg
lassan kiürül a tűzifatartó
a pislákoló lángon úrrá lesz a hideg,
átadja magát csendben a kandalló
a fagyhalál előtt egy utolsót liheg:
én vártalak…