Vásárlás helyett egy padon ücsörögtem

Órákon át ülök padon,
Nézem, hogy a sokadalom
Föl-le fut, mint pók a falon.

Míg nem aztán körülnézek,
Mellettem gyümölcsfát érzek,
Rajta kaptárt, benne mézet.

Félek, hogy a napom görbe.
Mi esett le itt a földre?
A fáról lóg vagy száz körte.

Én leszedek róla egyet,
Veszek hozzá kiló meggyet,
Így töltök el sok-sok percet.

S ha végeztem, sorban állok,
Többé már nem érhet átok,
Csak alattam nyílt egy árok.

Várok, hátha összezárul,
Senki többet el nem árul,
A sok ember miért bámul?

Azt az árkot csak képzeltem,
Szétszórtam az összes meggyem,
Hopp, egy lista két kezemben.

Majd, ha már úgy unatkozom,
Mert régóta állom sorom,
Döntésemet magam hozom.

Inkább megyek ki a napra,
Leülök a legszebb padra,
Leszek tovább lusta, gyatra.