Összegyűrt vászonra festett háttérkép,
Képzelt emlékek játszanak árnyékként.
Hozott ecsettel csapnak fejem fölé képeket,
Emésztő vágyak felém, futtába integet.
Remegő foszlányok éleken táncolnak,
Összetört álmok, egy életet ráncolnak.
Kiáltva szakadnak, színenként, egyenként,
Megszűnök létezni, életként, emberként.
Összegyűrt vászonra festett háttérkép,
Képzelt emlékek játszottak árnyékként.
4 hozzászólás
Kedves Atreyou!
Jól érzékelem, hogy egy széthulló életeseményt alkottál a festőpalettáddal? Nagyon mély érzelmekkel teli verset írtál.
szeretettel
Anikó
Kedves Kedves! 😀
Teljesen jól érzed. Annyiban módosítanám, hogy nem egy esemény hullik szét, hanem egy élet.
Köszönöm, hogy olvastad.
Atreyou
Olyan, mint egy sámánná válás!
Üdvözletem!
Eferesz!
Tetszik a meglátásod….Őszintén erre ilyen formában még Én se gondoltam. Köszönöm.
Üdv. Atreyou