A vég minden ember tudata alján ott leledzik… mindannyiunk életében eljön az idő, mikor foglalkoztatni kezdi az elmúlás témaköre.. (nekem sem ismeretlen, főleg, hogy tegnap voltam temetésen). Éppen ezért elég nehéz újat mondani, ütőset alkotni…
Arra figyeltem fel, hogy nem a Tőled megszokott terjedelemben íródott a munka… ez máris kíváncsivá tett. Ugyanis a hosszabb alkotásaiddal rendre az a bajom, hogy sok töltelék kerül bele, és úgy érzem, mintha a végére elfogyna a "lírai szusz". Természetesen ez az én meglátásom, meg hát… ízlések és pofonok….
Itt viszont pont az érdekelt, hogy mennyire tudod centralizálni a gondolataidat, hogyan sűríted bele az "egyedi" tartalmat… amit, sajnos, nem igazán éreztem…
Tehát: a kezdeményezés tetszik, a megvalósítás már kevésbé…
A meglátásaidat elfogadom, és sok mindenben osztom is a véleményedet.
A versem szimbolikus jelentésű is, nemcsak a fizikai elmúlásra utal, hanem arra is, hogy egyszer az írást is abba kell hagyni, ha már nem tudok megújulni.
Mivel az adatlapomon is írtam, hogy minden építő kritikát örömmel fogadok, ezért rendkívül örülök, hogy ismét meglátogattál, és ilyen kimerítően elemezted a munkám.
Az ilyen kritikákból elég nagy hiányt szenvedek, ezért jó, hogy a negatív dolgokra is felhívod a figyelmem.
Mert szeretnék úgy alkotni, hogy az más embereknek, így a te ízlésednek is jobban megfeleljen, több tartalommal és kevesebb töltelékkel.
Ezért bármikor örömmel veszem minden építő megfigyelésed.
Rövid munkáknál a címválasztás kifejezetten fontos, hiszen a költői jelzők és aforizmák megcsappanása miatt minden egyes szónak ereje kell, hogy legyen – kicsit jobban meg kell mozgatni az olvasó fantáziáját…
Tetszik ez a gondolattömörítés, de a szövegre jobban rá kell feküdni… téves az az elgondolás, hogy a rövid verset csak lefirkantom és már kész is van. Ugyanúgy megizzad vele az ember… legalábbis, ha jó karcolatot akar kiadni a keze közül.
Ilyen röviden leírni a fizikai véget, nem semmi:) Azt ne is várd, hogy emlék se maradjon rólad, lehetetlen kérés. Aki ilyen jól fogalmaz, annak a hátrahagyott betűi is sokat érnek.
Kedves Tamás!
Ízlések és pofonok között különbség van. Ez lényegretörő, van mögötte egy nagy "adag" tragédia.
Alkoss még rövid verset.Bíztatlak!
Üdvözlettel:Selanne
Köszönöm szépen a biztatást, Kedves Selanne!
Biztosan írok még rövidebb műveket is, most az a célom, hogy több tartalommal töltsem meg munkáimat, és kevesebb legyen a töltelék.
Köszönöm a látogatásod, nagyon jól estek a szavaid.
Szia Jerrynostro!
Az utolsó két sorban nem érzem a rímet, de összességében jó.
Az utolsó sorral pedig egyáltalán nem értek egyet! Ha egyszer elmész, akkor is itt marad az emléked, a verseid! Különben is: honnan tudod, hová jutsz?! Lehet, hogy mauzóleumot emelnek neked, a XXI. század nagy írójának! 😀 Igazam lesz, meglásd! 😀
Gyakorlat teszi a mestert!
FT
Hidd el, sokan nagyon örülnénk neki, ha úgy mehetnénk el a másvilágra, hogy semmi nem marad belőle.
Az embernek a halála után is vállalnia kell a felelősséget, különösen, ha író, és az utókor számára megmaradnak az írásai.
Ugyanúgy vállalni kell a rosszat, mint a jót, de ez így természetes és igazságos.
A 21. század írói közül már senkinek nem emelnek mauzóleumot, kicsit megmosolyogtat ez a megjegyzésed.
Nekünk az lesz a legnagyobb ajándék, ha egy szűk közösség a halálunk után is megőrzi írásainkat, és valamennyire értéknek tekinti őket.
A költő soha nem volt és nem is lesz a tömegek előtt sztár.
Szeretnék fejlődni, de soha nem fogok hibátlan remekműveket írni, inkább csak örömet szereznék magamnak és másoknak vele.
Köszi a kommentet.
10 hozzászólás
Kedves Tamás!
A vég minden ember tudata alján ott leledzik… mindannyiunk életében eljön az idő, mikor foglalkoztatni kezdi az elmúlás témaköre.. (nekem sem ismeretlen, főleg, hogy tegnap voltam temetésen). Éppen ezért elég nehéz újat mondani, ütőset alkotni…
Arra figyeltem fel, hogy nem a Tőled megszokott terjedelemben íródott a munka… ez máris kíváncsivá tett. Ugyanis a hosszabb alkotásaiddal rendre az a bajom, hogy sok töltelék kerül bele, és úgy érzem, mintha a végére elfogyna a "lírai szusz". Természetesen ez az én meglátásom, meg hát… ízlések és pofonok….
Itt viszont pont az érdekelt, hogy mennyire tudod centralizálni a gondolataidat, hogyan sűríted bele az "egyedi" tartalmat… amit, sajnos, nem igazán éreztem…
Tehát: a kezdeményezés tetszik, a megvalósítás már kevésbé…
Kedves medve!
A meglátásaidat elfogadom, és sok mindenben osztom is a véleményedet.
A versem szimbolikus jelentésű is, nemcsak a fizikai elmúlásra utal, hanem arra is, hogy egyszer az írást is abba kell hagyni, ha már nem tudok megújulni.
Mivel az adatlapomon is írtam, hogy minden építő kritikát örömmel fogadok, ezért rendkívül örülök, hogy ismét meglátogattál, és ilyen kimerítően elemezted a munkám.
Az ilyen kritikákból elég nagy hiányt szenvedek, ezért jó, hogy a negatív dolgokra is felhívod a figyelmem.
Mert szeretnék úgy alkotni, hogy az más embereknek, így a te ízlésednek is jobban megfeleljen, több tartalommal és kevesebb töltelékkel.
Ezért bármikor örömmel veszem minden építő megfigyelésed.
Üdv.:Tamás
Rövid munkáknál a címválasztás kifejezetten fontos, hiszen a költői jelzők és aforizmák megcsappanása miatt minden egyes szónak ereje kell, hogy legyen – kicsit jobban meg kell mozgatni az olvasó fantáziáját…
Tetszik ez a gondolattömörítés, de a szövegre jobban rá kell feküdni… téves az az elgondolás, hogy a rövid verset csak lefirkantom és már kész is van. Ugyanúgy megizzad vele az ember… legalábbis, ha jó karcolatot akar kiadni a keze közül.
Nekem egyébként ez jutott eszembe az elmúlásról:
" Műanyag nem-lét
i(n)s(t)a(nt) por es homou vogymuk…"
Köszönöm a verset!
medve
Kedves Tamás!
Ilyen röviden leírni a fizikai véget, nem semmi:) Azt ne is várd, hogy emlék se maradjon rólad, lehetetlen kérés. Aki ilyen jól fogalmaz, annak a hátrahagyott betűi is sokat érnek.
Üdvözöllek és olvaslak eztán is.
Kedves Tamás!
Véleményem szerint, ez egy jó vers az elmúlásról. Örülök, hogy olvastam.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Kedves Tamás!
Ízlések és pofonok között különbség van. Ez lényegretörő, van mögötte egy nagy "adag" tragédia.
Alkoss még rövid verset.Bíztatlak!
Üdvözlettel:Selanne
Köszönöm szépen a biztatást, Kedves Selanne!
Biztosan írok még rövidebb műveket is, most az a célom, hogy több tartalommal töltsem meg munkáimat, és kevesebb legyen a töltelék.
Köszönöm a látogatásod, nagyon jól estek a szavaid.
Üdv.:Tamás
Szia Jerrynostro!
Az utolsó két sorban nem érzem a rímet, de összességében jó.
Az utolsó sorral pedig egyáltalán nem értek egyet! Ha egyszer elmész, akkor is itt marad az emléked, a verseid! Különben is: honnan tudod, hová jutsz?! Lehet, hogy mauzóleumot emelnek neked, a XXI. század nagy írójának! 😀 Igazam lesz, meglásd! 😀
Gyakorlat teszi a mestert!
FT
Kedves Tamás!
Hidd el, sokan nagyon örülnénk neki, ha úgy mehetnénk el a másvilágra, hogy semmi nem marad belőle.
Az embernek a halála után is vállalnia kell a felelősséget, különösen, ha író, és az utókor számára megmaradnak az írásai.
Ugyanúgy vállalni kell a rosszat, mint a jót, de ez így természetes és igazságos.
A 21. század írói közül már senkinek nem emelnek mauzóleumot, kicsit megmosolyogtat ez a megjegyzésed.
Nekünk az lesz a legnagyobb ajándék, ha egy szűk közösség a halálunk után is megőrzi írásainkat, és valamennyire értéknek tekinti őket.
A költő soha nem volt és nem is lesz a tömegek előtt sztár.
Szeretnék fejlődni, de soha nem fogok hibátlan remekműveket írni, inkább csak örömet szereznék magamnak és másoknak vele.
Köszi a kommentet.
Üdv.:Tamás
Köszönöm szépen MINDENKI hozzászólását.
Nagyon kedvesek vagytok.
Üdvözlettel:Tamás