feloldozást remélő éjjelek,
hullámmorajlást félő sziklapart,
végzivatarban ázó reggelek.
A lélek csupán nyugodt halált akart…
Vég
feloldozást remélő éjjelek,
hullámmorajlást félő sziklapart,
végzivatarban ázó reggelek.
A lélek csupán nyugodt halált akart…
5 hozzászólás
Kedves Berci!
Versed mélyen borongós, mégis szépen csengenek össze akeresztrím-párjaid.
Azért megborzongtam olvasása közben, de biztosan ez volt a célod a megírásával.
Üdvözöllek: Kata
Szia Berci! 🙂
Kemény ez a vers, hideglelés jött rám tőle. Érdekes, hogy két dátumot jelöltél meg. Gondolom, valamiért az első időpontban írtad, most az átdolgozott variációt tetted fel. Ha óvatosan számolgatok, elég fiatalon születtek e sorok. Bennem is felidézett valami kegyetlent, ami éppen 2008-ban történt. Talán ettől vannak az említett érzések bennem, meg attól is, hogy nagyon kifejezően jelenítetted meg. Egyetlen versszakba több olyan képet tettél, amelyeket nem villanásnyi idő alatt gondol át az ember, mindegyiknél megáll, hallgatja a hozzá kapcsolódó hangokat, közben képek suhannak.
Nagyon jól sikerült! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Drága K-betűs Kedvességek, Kankalin és Kata!
Célom az volt, hogy a bennem lévő borzongást a lehető leghamarabb kitakarítsam magamból eme szósöpredékek-halmommal…
Kata, nálad külön örültem, hogy sikerült elérni hasonló hatást, ami olvasatomban azt jelenti, hogy átérezhető, amit ide firkáltam… köszönet érte.
Kankalin, nálad szűkösebb volt az érzés örömmércével mérve, hisz' hasonló veszteséges emlékképek kontúrjai rajzolódtak benned újra :/ DE mégis tudtad jó szavakkal illetni örsorosomat!
Utólagos engedelmetekkel említett "sikeremet" ezen válasszal rajtatok élem ki!!!
Üdv Nektek!
Szeretettel:
Berci
Bercikám, szia! 🙂
Sosem gondoltam, hogy az elmúlás pár sorban is lehet annyira megdöbbentő, mint prózában, több sorban. Nem vagyok jó elemző, de a tengerparton ülök, és bőgök, bőgök, mert tehetetlen vagyok.
Igen, ezt hívják tehetségnek, ezt, itt, amit leírtál.
Szeretettel: Valerie
Kedves Valiii!
Van mikor idegesítően terjengő, dagályos és fárasztó tudok lenni a szóhalmokkal 😀 mostanában igyekeztem visszavenni a durva gondolatburjánzásból… úgy látom bejött! 😀
Nem volt hiába, s lám-lám, így is ért a nép, bár kétségtelen, hogy mi jól megértjük egymást "irodalmi" szinten :))
A tehetség szavad használatáért pedig külön alázatos köszönettel írom hozzád ezeket a sorokat!
Szerettel:
Bercikád :))