Senki ne legyen akkor szomorú
Nem kell nekem se sír, se koszorú
Csak az emlékemet vigyázzátok,
Szálljon az úrhoz őszinte imátok.
Ha eljön az idő hamuvá égjek
Poraimat pedig adjátok a szélnek,
Szívetekben legyen az én áldott sírom
Bűneimre fátyolt lelketek borítson.
7 hozzászólás
ha a végakaratod, akkor miért “akkor” szót használsz, miért nem “most”-ot? hiszen csak halál után szokták olvasni
nem teljesen értem, miért kell ezt megírni versben, de ha te igen, dobj meg egy levéllel, hogy én is értsem
Ez nem végrendelet, és mivel bárki olvashatja csak arról szól, hogy esetleg majd így képzelem el.Egyébként meg csak gondolatok az elképzelt halálról.
Tisztelettel Köszönöm, hogy elolvastad. Üdv Samu
Hú, nagyon teteszett – igazán őszinte beszéd! Gratulálok! Én is hasonlóképpen szeretnék meghalni.
Örülük,hogy olvastad és hasonlóképpen gondolod, de azért toljuk el még vagy száz
esztendővel. Szia Samu
Rendben! 😉
Tetszik a versed, a cím nekem túl erős talán…. bár szerintem azért érzem így, mert önmagában a végakarat szó sem tetszik. A második versszak nagyon szép lett, őszinte, és az utolsó sorban úgy éreztem, hogy feloldozást kérsz a bűneidért azoktól akik ellen elkövetted őket. Igen, mindenki azt szeretné, ha csak a jóra emlékeznének, és Te ezt nagyon szépen fogalmaztad meg!
H.
Megtisztelsz,hogy elolvastad. Köszönöm a véleményed. Szia Samu