Elegem van… már ugranék
Mindent hátra hagyva
Mást vonsz ölelő karodba
Másra gondolni nem tudok
Csak arra, hogy belül meghalok
Te átkozott, nyomorba döntő
Angyal kit most már szeretni nem tudok
Hazudtál, én hinni akartam
S végül mire számítottam valóban azt kaptam
Kezdek eljutni oda, hol már nincs tovább
Talán jobb lenne nekem is
Ha nem folytatnánk ezt tovább
Hogy mosolygunk miközben te is tudod
Mennyire nehéz
Nem tudom… akarlak e látni
Vagy veled együtt a múltamat végleg lezárni
Nehéz lesz, tudom…
De szánalomból kapott hívásokat
Elviselni már nem tudom
Te már lezártad, elkezdtél egy újat
Itt lenne az ideje, hogy én is lépni tudjak
S, hogy milyen lesz ez az élet
Még én sem tudom…
De ezt így tovább én már nem bírom…
2 hozzászólás
Bizony, nagyon fájó, ha átverik az embert!…
Megértem lelkiállapotod, s versed tartalmát…
Máskor egy kicsit jobban figyelj a szóismétlésekre,
mert az ember nehezen látja saját írásában meg…Pl: "tovább" szó ismétlése…
Egyébként tetszik, mert átjön az érzelem a sorokon…
Szeretettel: Lyza
Sajnálom..
Lennie kellene valami szerelemcsillapítónak:(