Egy ígéret, mit még mindig megszegünk
Egy ígéret, hogy csakis egymásnak, s nem másoknak hiszünk
Egy ígéret, melyre minden percben gondolok
Egy ígéret, melytől fáj a szívem, mikor egyedül bolyongok
Nincs már Mi, csak Te vagy és én
Nincs már, hogy értünk gyúljon egy csodás fény
Nincs már csók, lopott érintés, szerelmes szavak
Nincs már semmi, csak egy fiú és egy lány, s mindkettő szabad
Hiányzik, hogy kezem legyen kezedben,
Hiányzik, hogy mindenki irigyen figyeljen
Hiányzik, hogy legyen Mi, s ne ez a fájdalom
Hiányzik, hogy féltve átölelj, ha szádat csókolom
Vége lett egy nem oly régi, első, nagy szerelemnek
Vége lett egy közösnék vélt, ám korlátozott életnek
Vége lett egy megtörhetetlen bizalomnak,
Vége lett egy lángoló, szenvedélyes vonzalomnak
Ne érints meg, mert még mindig fáj
Ne érints meg, mert szívem helyes utat nem talál
Ne érints meg, mert abba esküszöm belehalok
Ne érints meg, mert bízni benned már nem tudok
Szerettem valakit, kiért odaadta volna mindenem,
Szerettem valakit, kinek kezébe tettem az életem
Szerettem valakit, kiről tudtam: soha el nem hagy
Szerettem valakit, s Ő még mindig Te vagy
1 hozzászólás
Kedves Anta!
Ez egy fájdalmasan szép vers. Igazi mély érzésekről írsz, gratulálok, tetszett.
Maradok tisztelettel: Apamaci