Eltávolodnak az emlékek,
nem lesznek annyira fontosak.
Mint a párában vesző hegyek.
Csak én tudom, hogy mind ott vannak.
Lehet, nem kel fel a Nap.
Nem oszlik takaró szürkeség,
mintha csak egy rossz álom lenne,
amit oszlat majd az ébredés.
Mintha mind összekeveredne…
Lehet, hogy nem kel fel a Nap.
Éjszaka marad, és szén sötét.
Tapogatva kell tovább élnem,
nem tudva azt, hogy éppen miért,
kellene napkeltét remélnem.
Lehet, hogy nélkülem kel a Nap?
Nem látszik sugár ágak között.
Nem vándorol többet az árnyék,
a fény tőlem messze költözött,
mert sötétben a fény ajándék.
Most fényes ponttá zsugorodik,
kihuny majd minden lámpa fénye.
Végre véglegessé változik,
a bársony sötétség, és a béke.
6 hozzászólás
“Eltávolodnak az emlékek,
nem lesznek annyira fontosak.
Mint a párában vesző hegyek.”
Remek, bölcs sorok, kérdés, hogy mi nem távolodunk el az emberektől? Érdekelnek egyáltalán mások, vagy csak a saját gondolataink fontosak? Azt, hogy olvassák a műveink természetes, szóra se méltató, vagy bennünket is érdekel-e a társunk?
Szeretettel: Rita 🙂
Szeretném ha nem vennéd rossz néven, de nem igazán szeretem ezt a fajta hözzászólásdit,
és többnyire figyelmen kívül hagyom. Megtanultam, hogy a dicséretet, és a kritikát erős kétséggel fogadjam. Ezért nem szoktam válaszolni rá, és én sem minősítem senki munkáját se pozitívan, se negatívan. Ahogy írtam: Nem várok semmit, és nem kértem semmit.
Jó lenne ha így fogadnál el, mert nem kívánok változni.
Jenő
Kedves Jenő!
Természetesen elfogadlak. Számomra nem volt eddig egyértelmű, hogy azokkal értesz egyet, akiknek nem fontosak az emlékek. Nem ismerjük egymást, nem szabad azt feltételeznünk, hogy a másik bántó szándékkal ír, kérdez, nyilvánul meg. Én szeretem, ha valaki őszinte és örülök a véleményeknek is. Tiszteletben tartom, hogy Te ezt nem igényled. Most akkor azt szeretnéd, ha nem szólnánk/szólnék hozzá, vagy az nem zavar, csak ne várjak rá választ? Azt gondoltam, hogy aki felteszi az alkotásait, az azért teszi, mert szeretné a gondolatait, érzéseit megosztani másokkal. Tévedni emberi dolog. Akkor ismerjük meg egymást, ha a másik véleményét is “meghallgatjuk”.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita! Ha valaki szükségét érzi hogy véleményt nyilvánítson, nyilván megteheti. Megakadályozni nem tudom, és nem is akarhatom.
Még az is lehet hogy reagálok rá, de a kényszert nehezen tűröm.
A facebook oldalamon a vers írogató barátaim írásaira reagálni szoktam, de így is túl sok időt töltök a neten ahhoz hogy például itt a Napvilágon is mindent elolvassak, és esetleg hozzá is szóljak.
Jenő
Jenő, versed nem minősítem, válaszod Ritának még kevésbé…
mandolinos
Köszönöm, hogy nem teszed, mert jobb a béke.