Végre… – Látomás –

Ó hát itt vagy végre.
Csónakod épen ért a révbe,
hol tárt karok vártak,
– s te láttad,
fáradt lelked ismét felüdült,
s benne a vihar végre lecsendesült.
Köszönt szívem, te fáradt hajós.
Enyém vagy hát végre, Te Aranyos,
e sorsnak üldözöttje,
légy hát üdvözölve!