in memorian picurka
Rekkenő hőség, sárguló levelek
tátongó sírgödör, könnyező emberek.
Vakító napsugár szellő se rezzen,
állnak az emberek néma csendben.
Elment egy jó barát, kolléga, gyermek,
lehajtott fővel állunk a sír mellett.
Oly hirtelen ragadta el őt a halál
űr maradt utána, könnyek, és gyász.
Koporsód eresztik lassan a mélybe
zuhanó rögök koppannak fedélen.
Megmozdul a lapát, az ásó és a kapa
dübörög a sírhant, anyaföld zuhan.
Szívszorító képek villannak fel sorban
zokogó család karját nyújtva roskad.
Tiszteletes hangja zeng el messzire
megfáradt a tested, lelked a mennyekben.
Magamban mormolom a miatyánkot
Drága picurka. Az én istenem áldjon!
Gyertyát gyújtok csendben, és rád gondolok
ha testben nem is, de lélekben ott vagyok.
Tovább nem mehetek, elengedem kezed
utad többi részén egyedül kell menned.
Angyalok éneke kísérjen tovább
óvják lépeidet, s vigyázzanak rád.
2 hozzászólás
Kedves, egy-egy hasonlóan szomorú eseményről szóló verset olvasva mindig számot vonok az életem felett. Most is ez történt. Ráadásul tegnap kaptam a hírt, hogy egy kollégámnak 15-én lesz a temetése, így még sajnos aktuális is az érzés. Az együttérzés és az átélés fontos, megértem a gyászodat. Hadd kívánjak jobbakat. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Köszönöm az együttérzést.
Mos egy éves évforduló volt.. Eddig nem tettem fel sehova, most láttam elérkezettnek az időt, hogy megjelenjenek a gondolataim ezzel kapcsolatban….
szeretettel ölellek
Anikó