Lelked csókol lágyan homlokon,
szavaid lépkednek testemen,
lélegzeted pihen arcomon,
hiszlek boldogságtól könnyesen.
Sóhajod sóhajomba hatol,
átjárja lelkem a végtelen,
érintésed szívembe hatol,
a fényem nélküled védtelen.
Végtelen
By AndikaBy Andika
11 hozzászólás
Szia!
Szép szerelmes vers.
Rozália
Drága Andi!
Ez a vers is lüktet és él, ahogy az írásaid általában. Telis tele van érzéssel és a sok gyönyörű verskép fonja a szavaidat egy egésszé. S ettől lesz olyan amilyet talán csak te tudsz írni,.. olyan félreismerhetetlenül "Andikás".
Szeretettel: A.
Kedves Andika, most én irigykedem. Olyan érzelmekkel telt csoda ez a kis vers. Nagyon tetszett, gratulálok.
Üdvözlettel: József
Végtelen – mint a szerelmed kedvesed iránt. Lágy, gyönyörű képek!
Gratulálok Andika: Colhicum
Nagyon szép Andika, és kívánom, mindig így legyen!
Szeretettel:Kriszti
Szép szerelmes vers, minden sora egy csodálatos kép
Tetszik nagyon.
András
Andika! Az az érintés, mi szívedbe hatol,
Mindíg találjon meg valahol!
Versed gyönyörűen szól.:)
Köszönöm szépen a kedves hozzászólásaitokat, s azt, hogy itt jártatok!
Kedves Andika!
E pár sor igen gazdag képekben, érzésekben! Gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Nem olvasom el a hozzászólásokat, ma este erre ráfaragtam.
A véleményem: Gyönyörű, és mivel leírtad az is marad!
Üdvi: d.p.
Kedves Andika!
Gratulálok csodaszép versedhez!
Gyömbér