Végtelen a tér, ami körülvesz
nap mint nap.
Végtelen az idő, mely
szélsebesen elhalad.
Végtelen az egész életem?
Végtelen, hisz végét
még ma sem ismerem.
Nem is akarom még ismerni,
élni akarok, az életet élvezni!
Bízni, remélni, szeretni, ölelni
és minden bánatot
szörnyű fájdalmat feledni!
A végtelenség nem szab határt,
áthatja az egész életet,
ha bátor vagy, elűzheted a magányt,
s végtelenül boldog lesz
véges életed!
Végtelen tér
By aniszirk
4 hozzászólás
Kedves Krisztina! Nagyon szépen írtál erről a végtelen térről. Különösen tetszett az utolsó két sor, mely szerint: ” s végtelenül boldog lesz véges életed.” Optimizmusra valló befejezés. Lehet azonban, hogy ehhez nemcsak bátorság kell.
Üdv.: Túri I.
igazad van, van nem csak bátorság, akarat is kell ahhoz, hogy a magányt elűzzük. Köszönöm a kritikádat, jól esett. Üdv: Kriszti
…:) ez nagyon frappánsan sikerült!!!!!!!!!!!:):)….a végtelen térbe belegondolni szédületes élmény!!!:):)…szépet írtál!!:)….szia
köszi szépen! 🙂