Végül egy ének…

Végül csak egy ember marad majd,
ki nem veszítette el önmagát,
ki mindazt, ami a teremtésből hajt
még emberléptékkel éli át.

Végül egy gondolat marad majd,
és nem kell számítógép oda,
ha dalban akarja oldani a bajt,
s a természet lesz neki a csoda.

Végül csak egy ének marad majd,
és rólatok dalol talán a fény,
álmok reggeli friss illatával,
énekli sok-sok éteri lény.

Végül a szerelem marad majd,
és akkor újra ott leszünk mi mind,
hogy szerelmes szívünkben a dal,
világot teremthessen megint.