Végül mégis megmaradtam néked,
kijátszottuk az elhulló időt,
létem gyertya, amely végigégett
s nagyot lobbant a sötétség előtt.
De te tudod. Én lázadó vagyok,
kettőnk hitének szentelt harcosa,
az elmúlással meg nem alkudok,
és miattad nem adom fel soha.
/santiago/
6 hozzászólás
Nincs végül. Kitartás van a halálon túl is…
“to sleep:perchance to dream,ay there’s the rub, for in that sleep of death what dreams may come”. Hamlet Köszónöm.
Kedves Santiago!
Csodaszép vers!
“létem gyertya, amely végigégett
s nagyot lobbant a sötétség előtt”
Elismerésem.sailor
Szép napot!
Köszönöm!
Bravó, versed akárha lenne sóhaj…
Köszönöm!