Magam vagyok, élem éltem
szomorúan, mint egy vándor
őszi lehullt falevélként
eltaposva, sötét estén.
Magányosan úgy érzem,
nekem most indulnom kell,
idegen már e táj nekem,
arra kérlek, ne hagyjál el.
Nehéz utakon járkáltam,
elfáradtam, jobbat vártam.
Elhagytak a jó barátok,
felébredve jaj, mit látok!
Egy elhagyott kis szigeten
köröskörül a tengerrel…
benne cápák lubickolnak
éhesen rám vigyorognak!
**
26 hozzászólás
Szia Kata!
Remélem ez a melankólia csak a reggelnek köszönhető! Olyan, mint egy nagyon öreg ember létösszegző verse. Egyébként én is hajlamos vagyok az ilyesmire. De a reggeleket szeretem. Egyszerűen szeretek kávét inni sok sok és még annál is több mézzel! Próbáld ki! Utána jobb lesz.
Nekem tetszik a versed. Gratulálok!
Deiphobae
Szia!
A melankólia csupán abból adódott, hogy elolvastam egy verset, valakitól, aki a magányossgról írt. Akkor elképzeltem, mi lenne, ha én is hajlamos lennék a depresszióra, s elkezdtem képzelődni… Így született a versem.
Egyébként én is szeretem a kávét édesen, igaz, nem mézzel iszom, hanem tejszínnel, vagy tejjel.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
Drága Katám!
Olyan fura tőled ez a hangulat…Hiszen Te mindig vígkedélyü vagy, s felül emelkedsz a gondokon….:
🙂 Még hogy éhes cápák… Bár lehetne a lét éhes, mindent bekebelező cápája….Versként kifejező.
Szeretettel ölellek: Lyza
Drága Lizácska!
Talán mond annyit a hely, ahová tettem a verset: az Abszurd. Mégis, az utóbbi időben értek olyan nem várt hatások, melyek nagyon megráztak, s nehezen tudok új megoldásokat találni rá. Mint pl. 30 év egy helyen élő Down-os fimnak új helyet kell keresnem (ami az intézkedők részéről csupa hozzá nem értés és rossz indulat követkzménye), s most itthon van, holott nekem is százféle bajom akad… nem sorolom…
Igen, próbálok segíteni magamon, de mindenütt akadályokba ütközöm, ilynkor nehéz a derűlásásomat fenntartani!
Köszönöm, hogy meglátogttál.
Szeretettel: Kata
Ez egy olyan vers tőled Kata, amely rendhagyó. Szinte elképzelni sem mertem azt, hogy ír a tollad eképpen is. Az abszurditása mögött érzek valamit, valami olyant amely benned erősen lejátszódik. Nem csak úgy csettintésre jött sorok.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Nagyon jól ráéreztél, hogy az abszurditás mellett, ill. azzal párhuzamosan, nem csak bennem, hanem velem-velünk játszódott… Olyan valami, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, ami az én mindent kipróbáló lelkierőmön is kifogott. Prózában megörökítettem magamnak, hogy nyomot hagyhassak – talán majd mások okulására.
Köszönöm kedves szavaidat.
Örülök jelenlétednek
szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Valóban, olykor álmaink elvihetnek bennünket ijesztő, rémes helyekre, s olyankor felébredve
is nehezen térünk magunkhoz. Különös álmod volt, látom az abszurd kategóriába soroltad.
Miután túl vagy rajta, bizonyára már magad is megmosolygod.
A versed nekem nagyon tetszik, az is különleges lett, mint az álmod.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Igen, ez a jelenség nem is álom, hanem számomra feldolgozhatatlan valóság, amit sajnos, talán soha nem lehet feldolgozni, mint ahogyan túllenni rajta és megmosolyogni sem. Ehhez nekem már nagyon is kevés az erőm.
Köszönöm, hogy itt voltál és olvastál
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon megleptél ezzel a versel mára besorolás miatt.És úgy érzem ez nem csak álom volt. Hanem a valóságban is nagyon bánt valami.Remélem ami bánt az megoldódik és a te jókedveddel és erőddel kitartásoddal gyorsan túl leszel rajta. A vers nekem nagyon tetszik.
Szeretettel: Eszter
Kedves Eszter!
Nagyon jól gondolod, hogy az egésznek valóságtartalma van. Csak szerettem volna, ha álom lenne, de sajnos, mégis abszurditás számomra. Nehéz, nagyon nehéz lesz még nekem is mindezen túllenni. Sok mindennel megbirkóztam életem folyamán, de ez nagyon megvisel.
Köszönöm, jól esett a buzdításod.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Borzongató gondolatok, igazi rém-álom!
Remek képeket használsz!
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Tünde!
Számomra valóságos rémálom. Köszönöm, hogy meglátogattál és elmondtad a véleményed.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ilyen a magány és az egyedüllét. Ha elhagyatottnak érezzük magunkat és körülvesz ez a koszos világ, akkor valóban cápákkal teli óceán kis szigetén üldögélünk. És bármennyire is igyekszünk azt gondoljuk, hogy nincs kiút. Pedig kiút mindig van. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Nagyon jól esnek a buzdító szavaid. Köszönöm, hogy itt jártál nálam.
Mindig szeretettel látlak: Kata
Kedves Kata !
Iszonyú érzés a magány ! Örülök, hogy ez csak álom volt. Ki kell írni magunkból és megkönnyebbülünk, vagy rajzolni. Úgy is lehet,én ha nézem a képemet, óriási
kedvre derülök és azonnal elbagatellizálódik minden bajom.Küldtem neked is,jó lesz
szívderítőnek. Ugye nem haragszol.
Szeretettel gratulálok remek versedhez, Zsófi
Kedves Zsófi!
Megkaptam képet, amikor kiadom a kötetet, amiben benne lesz a vers, mellékelem. Az a Te munkád? Grtulálok hozzá! Eredetileg képzőműészeti álmaim voltak, de megdöntötte a háború. Választ küldtem az e-mailedre is. Köszönöm.
Nem a magányosság hozta ki belőlem a kellemetlen gondolatokat versnél, inkább egy súlyos eset, ami a családunkban (máshonnan) történt. Még nem értem a végére, addig nem lehet nyugtom.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szomorú ez a versed, árad belőle a reménytelenség, a szemrehányás, annyi benne a fájdalom, hogy több már nem is lehetne.
Szokatlan ez Tőled, és ezért aggodalommal olvastam, még akkor is, ha abszurdnak tetted fel.
Judit
Kedves Judit!
Nagyon jól ráéreztél a dologra. A D-os fiammal kapcsolatban értek olyan pofonok az élettől -egy olyan helyről, ahol az ilyen emberekkel szemben nekik kellene a leginkább szolidárisnak lenni. S annyira abszurd, amit, s ahogyan elkövettek, azért tettem arra a helyre. Talán életemben ez az első gond – a nagyon sok, nem éppen simogatós-gondok mellett, amit el kellett viselnem – hogy nem is tudom, egyáltalában fel tudom-e dolgozni.
Talán ezért szokatlan a hangnem részemről a versben.
Van egy hoszú anyagom, amit egy ügyvéddel előbb szeretmém átnézetni, mert amikor kerestem azt, akit eddig igénybe vettem, milyen a sors? -megtudtam, hogy meghalt. Most éppen keresek valakit.
Ez van sajnos. Köszönöm az együttérzésedet és hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Kata kedves!
Tengernyi bánat merült ebbe a néhány sorba. Nagyon kifejezőek a képek, sőt a végén hidegrázós. (Ilyenkor örülök, hogy nem tudok álmodni.) Apró felvillanásokat láttam, életutad fájdalmas állomásaiból. Kívánok szebb álmokat!
Gratulálok, és szerettel ovlastalak.
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Azért olyan hidegrázós, amit röviden felvázoltam már az előbb, Juditnál. Kérlek, olvasd el nála, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Sajnos, az álmok visszatükrözik az átélt eseményeket.
Köszönöm, hogy szebb álmokat kaívánsz, nagyon rámférne!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Még jó, hogy csak álom. Nem vagy egyedül, nem hagytak el a barátok. A versed vége viszont kimondja az igazságot, lényeget. Ez vezéreljen, hogy elbírsz velük valamilyen módon, még ha nehéz is lesz. Szeretettel Éva
Kedves Évi!
Hiszen ha csak álom volna… De sajnos, valóság is! Sajnos, úgy érzem, a küzdőszellem is kiogyott belőlem…
Köszönöm biztató szvid, jól esett.
Szeretettel: Kata
A cápák megjelenéséig – ami valahogy kilóg a sorból – nagyon tetszettek a gondolataid.
Kedves H.Mari!
Nem egészen értem, miért lóg ki a sorból a cápás rész. Ugyanis egy szörnyűség történt körülöttem… Arról álmodtam, s az életben átélt szörnyűség jelent meg előttem, s félálomból ébredezve is szörnyű látványban volt részem… Szeretném, ha bővebben kifejtenéd kétségeidet.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata
Vigasztaljon az , hogy sokan állnak melletted a bajban is , mint alkotótársak.Nagyon nehéz ha a gyermekeden keresztül bánt a világ.Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Szeretettel: Ágnes
Kedves Ágnes!
Köszönöm együttérző szavaidat.
Szeretettel: Kata