végezz csak velem, vedd az életem,
Végzet Asszonya,
szívem összetört, nyeljen el a föld!
Mért történt meg ez velem,
mért ölték meg a lelkem,
mért kínoztak meg engem,
mért nem élhetek mindig csak Vele?
Ölj meg engemet,
bú az éjjelem, könny az életem,
ölj meg engemet,
ne hagyj szenvedni, ne hagyj így élni,
ne engedd, hogy így legyen,
legyen tiéd életem,
legyen tiéd mindenem már!
Végezz hát velem,
vagy ha tévedek, hagyd meg életem,
végezz hát velem,
látod, szenvedek, jöjj, s varázsolj el
most egy olyan világba,
hol az ő arcát látva
sem vágyom a halálra,
jöjj, s varázsolj el, rejtsd kebeledbe
minden gondomat,
azt vedd el tőlem, azt vedd el tőlem,
mi belül nyomaszt,
adj új célokat, adj új álmokat,
tudom, még visszasír majd,
s két oltalmas karodban
élem meg, Végzet Asszonya!
5 hozzászólás
határozott szavak új képek megérdemli az 5 pontot.
"nyeljen el a föld!", azért ne ennyire na 🙂
Új álmokat kívánok új vizeken!
Szeretetettel
mesako
Ismétlésekkel nyomatékosítod a fájdalmas mondanivalót, és belső rímekkel teszed dallamosabbá, kedves Joxemi. Érdekes az eleje, elképzeltem, hogy ugyanilyen formában folytathattad volna tovább az első négy sort. Szerintem nem lenne rossz.
És fel a fejjel…:)
Kedves Irén, a link a vers alján nem véletlen. Olvasd el a verset, és közben hallgasd meg a dalt.
Bizonyára fel fog tűnni, hogy a ritmikája ugyanaz.
Nagyon jól kifejezi az érzéseidet:) nekem nagyon tetszik.