Végzetem

Nem tudom kincsem merre jársz
Rám miért van, hogy nem találsz?
Kereslek én is hátha meglellek.
Hogy Végre kerek legyen veled, életem.
Mi lehet az mi távol tart?
Miért látlak a távolban?
Nem érlek el, délibáb.
Szomjazom. Jaj de innék már.
Kezdem belátni. Mi nagyon fáj,
Hogy nem létezel. Tán, senki vár?
Senki vagyok? A múltam ködbe szállt.
Elfelejtenek. Lelkem is tovaszáll.
Nem feladni kéne! Azt mondanád.
De eltűnt belőlem, amit láthatnál.
Nem törte meg a reménysugár.
Ha volt is? Már biztosan odébb állt.
Vicces! Én meg hittem ebben,
Hogy Vagyok valaki. Számít a tettem.
De bohóc vagyok. Ez a vicces.
Egy Senkiházi celeb, pofára esve.
Miután csak siránkoztam. Nem is egyszer!
Eljött már az idő, hogy magamon is nevethessek.
Sokan hittek bennem és szerettek.
De én f@sz! Őket is csak semmibe vetettem.
Mondd hát! Milyen ember vagyok én?
Ha nem egy Senkiházi kamu rém?
Valójában? Elkényeztetett kis senki.
Picsogó kislány! Felette a felszín.
Ez vagyok én. Most így érzem.
De holnap, ha holnap felkelek?
Megint másképp látom majd az életet.
Aztán így kínzom magam tovább,
mert hát,
ez az én végzetem.