Szüntelen háborog lelkem minden zuga,
Segítségért kiált szívem, mert nem tudja,
Menni vagy maradni, vele vagy nélküle?
Merthogyha nincs vele, majd beleőrülne?!
Vagy ez természetes, és minden búcsú fáj,
Vagy ez csak ámítás, merthogy nincsen "muszáj",
S nekünk kell dönteni, menni vagy maradni,
És egy szebb jövőnek újabb esélyt adni.
De hol van a határ, amikor már vége,
És már a reménynek sem pislákol fénye.
Mikor kell elmenni s mikor kell maradni?
Ki tudja a választ? Emberek, valaki?
6 hozzászólás
Sok fájdalomtól megkímélnénk magunkat, ha felismernénk időben, ha menni kell, és meg is tudnánk tenni… Szép lett a versed! 🙂
Szia!
Tetszik elmélkedős versed .Amíg egy picit is szeretünk valakit érdemes hinni,hogy lesz szebb és jobb jövő.Amíg a szemében van valami csoda addig maradni kell, s amikor már csak azért maradunk mert nem akarjuk megbántani akkor menni kell.
Mondom én:)
Szeretettel olvastalak:Viki
Köszönöm a hozzászólásokat… én is úgy látom, amíg mindkét fél szemében ott a csillogás, addig érdemes maradni, és közösen megoldani a problémákat.
Örültem , hogy itt jártatok 🙂
Tetszettek gondolataid!
A mérlegre tett érzések kimenetelét
keresed,egy keresztút-nál szeretnéd
tudni:jobbra-e,balras-e?
Igazából a goldogság felé vzetö utra
szeretnél lépni!
Grat:sailor
Elnézést!
…jobbra-,balra-e
…a boldogság felé vezetö útra
akartam
Azt hiszem senki, kedves Miki!
Vívódás a versed, keresed az helyes utat, de sajnos az mindig utólag derül ki, hogy jól választottunk-e. Nagyon tetszik ez a vívódós vers!
Üdvözlettel
Ida