Mikor lehunyom a két szemem,
csak téged látlak,
mikor ütemesen ver az óra,
csak téged várlak.
Mikor zakatol a kis szívem,
minden dobbanása érted szól,
érzem kezedet a testemen
s csak akkor érzem magam jól:
Mikor itt vagy és átölelsz,
szorosan hozzám bújsz,
mikor érzem, hogy megremegsz
s valamit a fülembe súgsz,
mikor hallom édes hangod lágy dallamát
s hallom apró lélegzeted
gyengéd szuszogását.
Mikor nagyon egyedül vagyok,
úgy hiányzol,
felmelegítelek én
csak szólj ha fázol.
Mikor zakatol a kis szívem,
minden dobbanása érted szól.
A Te szíved dobog az enyémben
s csak akkor érzem magam jól:
Mikor itt vagy és átölelsz,
s kedvesen bókolsz,
mikor érzem hogy megremegsz
s szelíden megcsókolsz.
Mikor szívünk minden dobbanása
egyszerre szól,
tudom, hogy egyedül csak
Veled érzem magam jól!
2 hozzászólás
Gyönyörű vers, nagyon tetszik:) Elképesztően jó a páros versszakok utolsó négy sora, nagyon nagyon tetszik a hangulata:) Gratulálok!
Köszönöm szépen. Ezt a verset a kedvesemnek írtam nem is olyan régen, annak, aki most karácsonykor meg fogja kérni a kezem. 🙂