Veled
Mindig veled, csak veled,
Az élet üres nélküled,
Életemet neked adom,
Életedet elfogadom!
Te vagy nekem a fény,
Életem fényes kék egén,
Életemet oda adom,
Te légy vezérlő csillagom!
A csillag, mely utat mutat
Világítja meg utamat,
Két karod között van a cél,
Mely gyönyört, s boldogságot, ígér!
A boldogság útja sima,
Mert csók borítja mi puha,
Ölelésed végső célom,
Az utam így jobban bírom!
Veled, utam összeért,
Szívünk, lelkünk egyesült,
Közös lett, hát így a cél,
Létünk ezzel szembesült!
7 hozzászólás
Szép!:)
Üdv.: Móricz Eszter
Köszönöm a hozzászolást
Tényleg jó vers, de a vesszőkre figyelj!
A csillag, mely utat mutat
Világítja meg utamat,
Két karod között van a cél,
Mely gyönyört, s boldogságot, ígér!
nem kell vessző az ígér után
A boldogság útja sima,
Mert csók borítja, mi puha
kell vessző a mi előtt, mert alárendelés
Veled utam összeért,
Szívünk, lelkünk egyesült,
Közös lett hát így a cél,
Létünk ezzel szembesült!
ez így helyes 🙂
de a vers nagyon szép, nagyon szerelmes 🙂
Köszönöm a kritikádat, hajlamos vagyok a vesszőkre nem kellően oda figyelni.
Kedves Démon!
Nagyon szeretem, a verseidet, sokszor úgy érzem, mintha én írtam volna. / még a vesszőkre sem figyelek kellően/ Talán legkedvesebb, legszebb ez a Veled.
Szép ahogy kiindulsz egy axiómából és végig viszed azt, bejársz vele egy utat.
Boldogan olvastam; Pomázi Dóra
Kedves Dóra!
Örülök, hogy tetszenek a verseim. A pillanatnyi hangulatom tükröződik bennük.
Üdv: Gabi