hogyha kezem fognád
jaj de nagyon fájna
hogy látod mily törötten
lépek más világba
hogyha szólnál hozzám
s már szavam sem lenne
süllyedni szeretnék
majd a végtelenbe
hogyha szemed lobja
szememet találná
pirulna az arcom
hogy engem csodáltál
ha magam maradnék
szívem úgy szakadna
ne nézz rám csak legyen ott
szíved egy darabja
veled és nélkülem
By Bara Anna
2 hozzászólás
Szinte énekelni lehetne, a hangulata is olyan, mint a szép szomorú népdaloké. Majdnem végig fájó feltételes módban. Tetszik.
Szeretettel: Kati
Kedves Anna!
Versed tartana nagyon szép, ezzel nagyon is egyetértek előttem szóló
szlikati-val. Tehát röviden mondhatom, hogy kedves és szép.
Azonban a ezt a formát ne használd, mert lehet a korabeli híres versírók
formáit utánozni, az természetesen ugyanaz most is, azonban annyival
szokás a változása, hogy az első sorokat nem kell, csak a mondatok
első szavait írjuk nagybetűvel, és tartsuk be azt, amire már felhívtam
a figyelmet.
Szép versed szeretettel olvastam: Kata