kétkedő a szemem, pedig csak másnapos vagyok.
Más a Nap és a Hold sem süt felém,
az izzó fényárban körmöddel hasíts belém,
hogy ne érezzem némaságod üvöltését,
csak az álmok lágy pengését.
Zendül az ég. Vihar lesz.
Karolj át. Fogadj magadba.
Hadd lépjem át végre a határt,
s zuhanjak Veled – magasra.
5 hozzászólás
Csak annyit ,hogy kitünő!
Köszönöm!!!
Szia!
A második verszak nagyon tetszik! Ez a tömörebb, összefogottabb kifejezésmód nekem jobban tetszik, számomra élesebbek, “húsbavágóbbak”, mint az első sorok.
Üdv,
Poppy
Nagyon tetszik a versed, “zuhanj hát valakivel a magasba…”:))
Köszönöm 🙂 úgy lesz!
Hanga