A velencei karneválon,
Miközben tetőfokán a hangulat,
Egy őszülő úr magában,
Sírva, csendesen mulat.
Siratja ő az őszt, az ifjúságot,
A hajdan volt szerelmeket,
Palackból szabadít könnye,
Mulatozó szellemeket.
A velencei karneválon,
Még nincs kiosztva minden szerep,
Választhatsz maszkot magadnak,
Könnyeid elrejtheted.
1 hozzászólás
Szép lehet a velencei karnevál, én is szívesen megnézném, bár nem szeretem azt a nagy sokadalmat, ami ilyenkor ott van. Érdekes a versed, amit róla írtál, de eléggé szomorú, hogy az őszülő úr is sírva fakadt, bár nem a karnevál miatt, hanem az ifjúságát siratja. Azt pedig, ha szép volt, nem kell siratni, inkább örömmel kellene rá gondolni.
Jó a versed, bár ha a szótagok számára jobban figyelnél, mégjobb lenne.
Szeretettel üdvözöllek: Kata