Bús, mert egyedül
tölti az estét,
tölti a bort.
Arra illeg- billeg a nő,
ki meglöki őt,
kifröccsen a lé,
és ott a folt.
…
A férfi felnéz.
Rájön nincs egyedül,
mert asztalánál
a Véletlen-ül.
Véletlenül?!
By GyömbérBús, mert egyedül
tölti az estét,
tölti a bort.
17 hozzászólás
Ismét megleptél egy nagyszerű verssel. Jó rímekkel, kissé humorosan. Grat! 🙂
Frappáns!
Köszönöm! 🙂
Hűűűha Gyömbér!
Ez tényleg jó szójáték-vers 🙂
Nagyon profi munka.
Gratulálok: A.
Könnyed.
ez de aranyos, “véletlen(ül)” jól sikerült, gratulálok:)
Kedves Angelface, sanna és sleepwell, köszönöm, hogy olvastátok!
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Így lesz a véletlenből szerelem. Tetszik a vers könnyedsége, a rímek, a tartalma.
Rozália
Köszönöm soraid kedves Rozália! 🙂
Gy.
Ez itgazán jól sikerült. Gratula.
BW
Szia BW! Köszi az olvasást! 🙂
Nagyon jó vers, minden szempontból. 🙂
Rövid, mégis elmesél egy történetet.
Az első versszak 3. és 4. sora nagyon tetszik.
Üdvözlettel: Mariann
Szia Mariann, köszönöm az olvasást, és örülök, hogy tetszett ez a kis versecske… 🙂
Véletlenek nincsenek,
de, hogyha mégis
pont attól lesz életünk
egy kicsit szép is.
Rövid és mégis
mi mindent elmond ez a versed…
…is.
Gratula!
Köszönöm Félix! 🙂
Jó, hogy idetaláltam véletlenül. Véletlenül?
: Delory
Szia Delory! Köszönöm, hogy olvastad!
Üdv: Gy.