Már egy ideje csönd van és nyugalom,
még a rigó se mozdul a lugason.
Merengve nézem a változó földet,
a huncut, szőlőszemet épp most szöktet!
Aztán újra csönd van, béke, s nyugalom,
nehéz nap után mennyei jutalom.
Boldogan napfürdőzöm, ó, most élek,
fülembe cseng egy édes madár ének.
Érzem a cirógató napsugarat,
óvón betakar a levél zuhatag.
Lágyan szuszogó földet lehunyt szemmel
hallgatom, míg nem az arany ősz elnyel.
4 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Egyik írásod szebb mint a másik!
Nagyon szépen bele tudod élni magad
a természet csodáiba!
Most is csodaszép képet festettél!
Gratulálok!
Szeretettel:sailot
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen!
Zsuzsa
Tetszett a versed hangulata kedves Zsuzsa!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm szépen!
Zsuzsa