…Márkod
Errefelé, már
csontokra aszott
az élő történelem.
Fejkendők alól,
fel-feltör még az
ima, megcsillan a remény,
lesütött szemmel
ücsörög, görnyedt
háttal, a ráncba bújt erény.
Veretes mondatokból
mállik betűkké
az értelem,
jelenbe omlik a múlt,
s a régi neveket
csak sírköveken,
vétve, ha meglelem.
Ebben a nagy, végtelen
feladásunkban,
amíg a félelem
nélküli önmagam
keresem,
a rossz kútgárgyán,
üresen tátong,
a mélybe hulló,
érzelem.
5 hozzászólás
Jé, még valaki aki tud verset írni!
Köszönöm a kritikát.Üdv.haver.
nagyon gyönyörűséges…
grat. üdv
Nagyra értékelték maguk a márkodiak is, amikor egy szinész elszavalta nekik a falúnapokon.Üdv.haver.
A falunapokon természetesen rövid u-val.Haver.