vénülök

Vénülök, fogytán az erő,
csak lelkemben sokasodok.

Az ősidő köszön vissza rám,
álmaimban hegyeket lépek át.
Talpam alatt sziklák omlanak a mélybe,
tenyeremmel tengerárt simítok hullámokká.

Fáradt vagyok.
A múlt századi blokkoló kártyámra
húzom a nyikorgó kart,
műszakom végét jelzi a számsor,
kérem se szám, se írás ne legyen fejfámon.