Kedves Sandrom! Rád kicsit orrolok
Meztelen testem; dús aranyhajam
Fedte csak a szemérem dombom
Amikor a kagylóból kiszálltam.
A parton a köntös bíbor bársony
Nimfa megszárított és betakart
Te megsejtetted e pillanatot
Pőreségemért szégyelljem magam?
Lásd! Hajamra lisztet szórt Jupiter
Fortuna kegyes, van ecset, festék
A tájra sűrű köd ereszkedett.
Hányadik bordámnál tart a mellem
Megszámlálom, múlandó a szépség
Az érzés örök, mert megszülettem.
2 hozzászólás
Nagyon érdekes a gondolat, kifejezetten díjazom. A formával kicsit bajban vagyok. Valamiféle modern szonettnek szántad, ugye? A szótagszám, a sorok száma és tagolása miatt gondolom, bár a rímképlet nem stimmel.
Üdv,
Poppy
Kedves Poppy!
Valóban szonettnek szántam, mivel a metrumokat nem tartom, jambusban kellene megírni a klasszikus szonettet – ti-tá, ti, tá. Nos nem mondom hogy elvétve nem találni benne egy rövid egy hosszú szótagot amelyek váltják egymást, de nem jellemző az egész formára.:)
A rímképlethez viszont ragaszkodom a hagyományos: a b a b a b a b c d c c d c – ami Petrarcánál az egyik alapforma, a másik(c d e, c d e) gondoltam jó lesz nekem is!:)
Mindig ehhez tartom magam – egy sima egy fordított, egy sima egy fordított, azután amolyan félölelés!:)
Köszönöm a hozászólásodat!