Édes rózsám, emeld rám szemedet,
csárdást járok a bálban teveled,
vérünkben van ez a tánc, érzed e?
Ritmus nélkül a szívem vérzene…
Járjuk együtt világos hajnalig,
kapjon kedvet, aki csak itt lakik,
égő ajkad tánc közben rám nevet,
boldog élet vár énám teveled!
Szép a csárdás, mint egy szívszerelem,
csizmám szárát ezerszer megverem,
de soha rád kezet nem emelek,
míg e földön itt élek teveled!
Piros ajkad csókokkal halmozom,
könny ne folyjon soha az arcodon,
csárdást járjunk együtt száz évesen,
utána még ülhetsz a térdemen!
2 hozzászólás
Ez igen, remek a "Vérbeli csárdás", amely nem csupán vers, hanem dalszöveg is. Remélem, hogy sikerült is zenére áttenni. Azt hiszem, a magyar csárdásnál talán nincs is a földkerekségen szebb tánc. Nekem is kedvencem, bár most már csak ülve mozgatom a lábam, ha olyan dalt hallok, amire lehet járni eme táncot.
Szeretettel gratulálok remek versedhez: Kata
Köszönöm a gratulációt, kedves Kata!
Bár nem kerülnek megzenésítésre a dalszövegeim, csak nagyon kis százalékuk, azért megírom őket, mert versként is dallamosan olvashatóak.
Szeretettel: alberth