Verjetek szöget belém is…sokat,
lábamra tegyetek nehéz láncokat,
s ha nem halnék meg műszak végére
fesse be lándzsátokat undok vérem…
Közben egyetek, elégedetten
vigyorogva nézzetek a kereszten,
egyétek a fejlődést, a pompát,
én pedig eszem a nyomort, és halált…
Ide jutottunk, de jó, hogy vége,
megtiport munkásként nézek az égre,
nem maradt földem, nem maradt egem,
hulljon minden magyar…és elég legyen…