Hogy érezzem, hogy élek!
Hogy van egy test mit pusztíthatok
S abban van egy lélek
Jobb volna persze nélküled
Szívből tagadnálak téged!
Elszívnálak utoljára
s mondanám, hogy : Véged!
De nap-nap után ugyanaz van
Mókuskerék-világ
Fojtó füstben nem terem meg
Semmiféle virág
Fölgyújtanám a földgolyót
De egy doboz gyufa kevés
Ez maradt hát csupán nekem
Éjjel-nappal csak füst-evés
Ez volna hát a lázadás?
Ennyi telik tőlem?
Hol van az a szép új világ
Ahol lesz igazság bőven?
Dolgozni kell érte, tudom
És hinni benne. Nagyon.
Elszívlak majd utoljára
Ha szerethetek vakon
12 hozzászólás
Kedves Márk!
A versedből erőteljesen előtör az életuntság, és a létidegenség, hogy utálod a világot, nem vagy megelégedve vele. Látszik, hogy valamit tennél a leírtak ellen, de nem vagy elég hozzá, nem érzed magad elégnek. A versed képvilága kusza mégis sokatmondó. Ne akard magad pusztítani, nem attól fogsz élni. Szeress feltétel nélkül, de sose vakon. Szeretném megkérdezni, miért ezt a címet adtad versednek? Hangulatában kötődik a vershez, de más kötődést nem érzek, a cím alapján valami monológot vártam volna, ami a koporsó szögéhez szól.
Üdv.: Szalai Mihály
Kedves Mihály!
Köszönöm a hozzászólást, elég sok mindenre kell reagálnom, de megpróbálom! A vers címében és tartalmában is a dohányzásra utal(a cigarettát szokták "koporsószögnek" is hívni). Bár egyes szám első személyben írtam, valójában nem csak az én hozzáállásomat tükrözi, hanem pár ismerősöm elmondásából próbáltam összerakni, hogy miért is dohányzunk, mi emberek. Ezért is olyan kusza a képi világ. Nyilvánvaló, hogy az általad említett létidegenség, életuntság kétségtelenül közrejátszik ennek a szenvedélynek a kialakulásában, és az a tapasztalatom, hogy bár sokan szeretnének leszokni, de nem tudnak, mondván, hogy "csak ez maradt nekik". Igen, nem feltétlenül lehet egyetérteni ezzel, de mégis ezt tapasztaltam. Valójában csak elgondolkodtatni akartam a versemmel, és remélem ez sikerült is. 🙂
üdv: Márk
Jó kis vers. Önirónia is van benne bőven. Egykor én is ennek a szenvedélynek a rabja voltam, de megszabadultam. A feltételhez kötött leszokás nem nagyon megy szerintem…
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Ez valóban egy (ön)ironikus vers, de szerintem maga a dohányzás is egy ilyen "szenvedély". Mint azt lentebb már Mihálynak is írtam, megpróbáltam több vélemény alapján meghatározni a természetét, miértjét. És külön örülök, hogy valaki olyan tetszését nyertem el a versemmel, aki ismeri mindkét oldalt(jó, hogy leszoktál, helyesen tetted 🙂 ). Azzal pedig abszolút egyetértek, hogy nem szabad feltételekhez kötni. Sokan mégis ezt teszik/tesszük, és maradunk önpusztítóak. Ilyenek vagyunk, mi emberek. 🙂
Üdv.: Márk
A függőség nagyúr! A legtöbb dohányosnak valóban koporsószeg… (nekem is)
Viccesen azt szoktam mondani: valamiben meg kell halni… Komolyra fordítva a szót, képtelen vagyok leszokni. Szerencsére más egészséget romboló szenvedélyem nincsen. Amúgy a cigi valóban fezsültségoldás is egyben. Az a biztos, ha nem szokik rá az ember soha! Persze fiatalon könnyen megesik… szerintem gén kérdés is, meg sok mindentől függ ki miért lesz "függő"
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm a véleményt, írtál pár érdekes, elgondolkodtató adalékot. Én a génekre például még nem gondoltam, de ki tudja? 🙂 Minden esetre kétségtelenül egy sok tényezős dologról van szó, melyek közül párat megpróbáltam "belegyúrni" ebbe a versbe, remélem sikerült. 🙂
üdv.: Márk
JÓ! Mély filozófikus slukk.
Alulírott: egy dohányos.
🙂
Kedves eferesz!
Köszönöm az "ötöst", és örülök, hogy tetszett ez a kis eszmefuttatás.
üdv.: Márk
Kedves Márk!
Rögtön az elején volt két sor, ami azonnal megfogott és azt hiszem, sosem fogom elfelejteni!
"Hogy van egy test mit pusztíthatok
S abban van egy lélek"
Olvastam, hogy a dohányzás volt a téma, de ezt a két sort annyira rá tudom húzni a múltamra, hogy nagyon. 🙂
Csak így tovább, gratulálok az alkotásodhoz! 🙂
Üdv: Délibáb
Kedves Délibáb!
Verseket csak nagyon ritkán írok, és nem is vagyok valami ügyes benne, ezért is örülök, hogy találtál valami személyes értelmezést az irományomban. Azt hiszem ennél többet nem is remélhet valaki akit versírásra adja a fejét! Nagyon köszönöm!
üdv.: Márk
Szia Márk!
Versben is jó vagy! A prózád után kíváncsi lettem a versedre. Nem bántam meg a kirándulást. Kiválóan leírtad a lényeget, de úgy, hogy ügyesen kikerülted a téma tárgyának megnevezését. Értelmes, intelligens, érthető vers. Az ironikus hangvétel ráerősített a tartalomra.
Gratulálok!
Üdv
Zoli
Szia Zoli!
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett a vers! Külön köszönet az "intelligens" és "érthető" jelzőért, nagyon jól esik ilyet olvasni a saját firkálmányommal kapcsolatban! 🙂
üdv.: Márk