Vers a világról

A világ-létezik,
vannak, kik éltetik.
Mások nem érthetik
s ők bizony rombolják.

A világ valódi.
Lehet, lám, megfogni.
Nem tud ő elfolyni,
olvadni, ledőlni.

A világ biztos jó.
Mint Kata. Mint Ottó.
Mint csorbult, rossz olló
a papírlapoknak.

A világ a hazám,
de tényleg s igazán.
Hűséges énhozzám,
benne én itthonlok.

Világ nagy valóban,
elférünk mind ottan.
Nosza még, még jobban
hűzódjunk összébben.

Véres is, így igaz.
A vérét megigyad.
Amíg fel nem virrad
csak szívjad, csak szívjad.

A világ könnyezik,
"de ugyan minek, mit?"
Azért, mi elveszik
Van vajon ilyen itt…

A világ részeges.
Mert arra érdemes.
Ez nekünk érdekes?
kell több szó még róla?

A világ az enyêm.
Meg minek kérdezném?
Világi nagy regény
tollamból jön elő.

A világ a tied.
Csak kissé told kijjebb.
Láthattál már ilyet,
véred hogy kiserked?

A világ lélegez.
A világ megétkez.
És vele nem vétkez?
Békében megemészt.

A világ szívdobog.
Szívét te megmozgod.
Legyen ez nagy dolog
az összes percekben.

A világ én vagyok.
Mindenre ez az ok.
Világgá váljatok.
Mindennél ez a cél.

Ha fáj a hátatok,
ha mások már állnak, állnak ott,
világnak állljatok,
világgá váljatok!

Világot karold át
és vele mêsz tovàbb.
Világnak aholját
megleled, ott megállsz.