Oly kevés idő adatott nekünk,
Egy mosolygós nap, a biztató jövő!
Most mégis búcsúzom, így kéri a sors,
De hálás szívvel köszönöm a sok jót,
Amit tőletek kaptam, felbecsülhetetlen!
Szeretlek titeket, s elfog a gyengeség,
Nem tudom feldolgozni azt, ami történt.
Elviharzok, s ti elfelejtetek,
Veletek többé úgysem lehetek,
Mert bár ott voltam, mégsem köztetek!
Mit kívánhatnék? Egy igazságosabb világot,
Melyben részetek lehet a sikerben,
Ahol nem nyomorítanak meg a túlzások,
Hol a fénysugár elől már nem bujkáltok,
S ma kacsintva néz rátok egy szebb kor hajnala.
Én büszkén tekintek rátok a nehéz úton,
Most viszont röviden, versben búcsúzom.
6 hozzászólás
Kedves Jerrynostro,
a versed jó, csak azt kellene tudni, vajon mitől búcsúzol ilyen szépen.
Családtól, lakhelyi közösségtől, munkatársaktól, netán hazától?
Nehéz a búcsú, de Te igazságtalanságot emlegetsz, bújkálásról, túlzó megnyomorításról beszélsz; akkor pedig mégis könnyebb. Kíváncsivá tettél.
Kedves Irén!
Szándékosan hagytam ki azt a részt, kitől búcsúzom. Ez egy fájdalmas pontja az életemnek, amiről nem szívesen beszélek. Senkit nem vádolok igazságtalansággal, mert én vagyok a felelős érte. A 3. versszakot általánosságban kell érteni, nem az engem ért igazságtalanságra akarok utalni, hanem általában a világra. Mert sok embert érnek óriási igazságtalanságok, túlzások áldozati lesznek, és bujkálniuk kell. Ezek fájdalmas tények, melyeknek a jövőben meg kell(ene) változniuk.
Köszönöm, hogy olvastad a versem és írtál hozzá véleményt.
Tamás
Kedves Tamás!
Miért, miért búcsúzol. Korábban annyi, de annyi hosszú versedet olvashattam, mostanában pedig egyre rövidebbek és egyre komorabbak. Igaz, én se tudok mostanában mindent elolvasni, de a Tiédet mindig megkerestem. Emlékszel, még a "korabeli" verseidre is mindig reagáltam. Nagyon sok jó versed van. Hidd el, ez itt jó társaság. Nem tudom, valaki innen bántott meg? – Nem tudok otthonról mindig belépni, mert nagyon rozoga lett a gépünk. Most van éppen felújítás alatt. Most is máshonnan írogatok. De ne menj el közülünk, mert itt sokan szeretnek.
Kívánom Neked, hogy mielőbb érd el azt, amit az utolsó előtt nagy szakaszban óhajtottál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Megnyugtatlak, nem a Napvilág Íróklubtól búcsúzom el.
Jól érzem itt magam, és senki nem bántott meg, amúgy sem vagyok annyira sértődékeny, hogy csak emiatt ott hagyjam azokat, akiket szeretek.
Ért egy a foglalkozásommal kapcsolatos kudarc, amit nagyon nehezen tudok feldolgozni, de igyekszem túllépni rajta.
Biztos ez is közrejátszott abban, hogy mostanság ilyen komor verseket írok. Nem kesergek, az élet egy hullámvasút, de már az a tény, hogy ennyien szerettek és olvastok, elég ahhoz, hogy örüljek és ne hagyjalak itt benneteket, ami egyébként meg sem fordult a fejemben.
Köszönöm szépen, hogy rendszeresen olvasod és értékeled az írásaimat!
Minden jót és nagyon boldog Újévet kívánok!
Üdv.:Tamás
Üdv, Jerrynostro!
Nagyon tetszik a versed. Érzek benne több ellentétet is, amit a versben (félig-meddig) feloldasz(, talán ezzel hangsúlyozva a felemás érzéseket).
Ez olyan általánosan igaz vers, nem számít: kiktől búcsúzol, mert bármikor, bárkire ráillik. A versed általánosan örök – és így szép.
Üdv: Tamás
Szia Tamás!
Bevallom, direkt kihúztam és átírtam azokat a sorokat, amelyek egy kicsit is arra utalnak, kikhez szól a búcsú.
Hadd maradjon az olvasóban is néhány kérdőjel!
Nincs helye a versírásban a túlzott személyeskedésnek, azt privát levélben is meg lehet tenni.
Örülök, hogy tetszett, és hogy "általánosan öröknek" látod.
Köszönöm az értékelést.
Üdv.:Tamás