Vért könnyeznek az angyalok
A Mindenség közepén
Alázattal szívemben
Térdelve szerelmet vallok.
A Halál szent kapuján átlépve
Hirtelen szárnyalni vágyom
Lelkeddel egybeforrva-
Mely mostantól álom csupán
Hiszen semmit sem érek
-nem is érzek-
Miközben
A trónfosztott leomlott Mindenség
közepén
Lassan elvérzek
Szépséged emlékének fénye
Égeti szemem
Szinte megvakulok
És vért könnyeznek
Az elárvult angyalok
Miközben a szerelmedbe
szépen
lassan
belehalok
9 hozzászólás
A befejezés csúcs, kedves Zsolt. Gratulálok a versedhez, nagyszerű.:)
Gyönyörű szép vallomás,
de azért, talán lehet más is a megoldás…:)
Nagyon szép vers, mélyen fájó, de gyönyörűen megírtad…gratulálok:)
Köszönöm Kedves Sleepwell!
Hát igen! Így is lehet szerelmi vallomást írni!
gratulálok
Kedves Zsolt!
Gyönyörű szerelmi vallomást írtál, leginkább az utolsó sorok ragadtak meg, minden szomorúságuk dacára.
Üdv: Borostyán
Kedves András és Borostyán!
Köszönöm, hogy olvastatok!
Nekem a címe tetszik alegjobban, s persze az utolsó sorok..
Hát, hogy is mondjam: nem "falvédő szöveg"-ü szerelmi vallomás.Grt.z
Szia! Csatlakozom a többiekhez. Csak az a baj, hogy nem igazán tudom most szavakba önteni azt, ami a versed elolvasása után bennem kavarog. De mindenképp pozitív… csak nem találok rá megfelelő kifejezést. Szóval, így inkább csak mélyen meghajolok a művész úr előtt, és gratulálok!
Doreen