Vésd papírra

Vésd papírra
Barátom, mikor
Fáj, vagy éget,
de vésd azt is
ha látod vagy
érzed a szépet,
gyönyörnek szomját
oltani rakd
össze dalba,
mert kell nekem
és annyi másnak,
kit már ezerszer
megaláztak
s várja, egyre várja
a szebbet a jobbat,
megtörve, hogyha
összeroskad,
számolva napot
vagy évet,
keresve a „miért-et”,
hisz Ő csak tette
naponta, mit
diktált a százhuszatverő,
mert hitte,
ez a dolga.
Orditsd dalod
ha kell, Barátom,
és ha csitítna bárki,
ne csüggedj,
éneked sziveket
képes kitárni,
táplál mint
mézédes teje
anyának,
éltet mint
vöröslő vér,
mely ereid
kuszaságán
szerte-széjjel árad.