Vergődés és gyász, mindennapos kín;
üres ébredés, a lefekvés halál.
Önpusztító kedv szakadatlan hív,
sötétségben tart a vérszomjas magány.
Minden egyes perc csak fájdalmas büntetés,
fogcsikorgatva megélt, mocskos kényszer.
A létezés öröme immár túl kevés,
nem veszteget meg munkával, vagy pénzzel.
Ő volt a Mindenem, elhagyott mégis,
azóta mészárol a veszteség réme.
Ezentúl többet nem szeretnék kérni:
legalább a sírban szánjon meg a béke!
Minden vágyam meghalt, türelmem nincs több,
reggeltől estig zokogva reszketek.
Háborog csak lelkem, kerüli a csönd,
erőt gyűjtök még, s nemsoká elmegyek.
10 hozzászólás
Kedves Tamás!
Ha ez "csak" egy vers, úgy nagyon drámai, erőteljes és hatásos.
Ha azonban valóságon alapszik, úgy ismerem az érzést.
Bár a szótagszámok kuszák, mégis jól kezdődött; a vége nagyon szomorúan teljesedik ki (vagy inkább teljesedik be) a végső lemondásban. Fiatal vagy még. Bár tudom, ifjabbak is feladtak már mindent fájdalmukban. Mindennek ideje van, a fájdalomnak is. Ha erőt gyűjtesz, az jó lesz másra is, mint az erőtlen távozás.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Tudod, vannak olyan pillanatok, amikor a feladás tűnik az egyetlen lehetséges megoldásnak. Ezek szerencsére olyan időszakok, amelyek előbb-utóbb elmúlnak, mert van még számos egyéb dolog az életben, amit szeretek, és ezek miatt még nem fogom feladni.
Ez a vers egyébként teljesen valós, átélt érzéseken alapszik, egy hónapok óta tartó lelkiállapot hiteles leírása.
Köszönöm véleményed és értékelésed.
Üdv.:Tamás
Ilyen fiatalon ilyen halálközeli, fájdalmasat írni engem mindig elbizonytalanít.
nagyon szép, kimunkált, míves sorok, de valami hiányzik nekem.
gratulál: Grey
Kedves Tamás!
Nem tudom mi okozza a bánatodat, de tapasztalatból tudom, hogy minden megoldódik, sokszor magától, és épp akkor, amikor nem is gondolnád. Kisérteni a sorsot nem szabad és hidd el sütni fog még rád a Nap. A veszteséget fel kell dolgozni, a feldolgozáshoz pedig idő kell. Adj időt magadnak!
Gratulálok melankolikus hangulatú versedhez! Legközelebb vidámabbat szeretnék olvasni Tőled!
Melinda
Kedves Melinda!
Tudom és tudomásul veszem, hogy mindenhez idő kell, a fájdalom feldolgozásához is, csak ez pokoli nehéz. Nem egyszerű az elengedés, amikor valaki éveken át szeret egy bizonyos személyt, és az érzés egyszer csak megszűnik létezni, és semmi esély nincs föltámasztani.
Ennek ellenére persze bízom, de néha muszáj kiírni a fájdalmat, így valamivel könnyebb.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás !
Amit én régebben nem tudtam szavakba önteni,megtetted Te helyettem
Fájdalmasan szép a versed, minden sorát átéltem.
Remélem múlik már a fájdalom…
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Grey!
Igazad van, nekem is hiányzik belőle valami. Írtam már jobbat is, amikor nem volt ilyen instabil a lelki állapotom, és volt kedvem alaposabban kidolgozni, több tartalommal megtölteni az írásaimat.
Bizonyos élethelyzetben csak a fájdalomról lehet írni, mert semmi más nem volna hiteles.
Jó, hogy ragaszkodom az élethez, így az ilyen állapot sem tart örökké.
Neked is köszönöm.
Üdv.:Tamás
Kedves Suzanne!
Múlik minden nap egy kicsit, de még rengeteg idő kell, hogy bánat és fájdalom nélkül tudjak rá gondolni. Köszönöm neked is, mindig jól esik, ha írsz.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Azt gondolom, hogy mikor bezárul egy kapu, akkor kinyílik egy másik. Csak a lehetőségeket kell hozzá megtalálni és magadra találsz újra. Ne veszteségként fogd fel. Új út nyílt és még tartogathat a jövő sok mindent számodra. Nem hiszem, hogy a vergődés lenne a megoldás.
Üdvözöllek: Szilvi
Kedves Szilvi!
Jelenleg egy megoldást látok: minél előbb meghalni, mert ebben a formában semmi értelmét nem látom az életemnek.
Köszi a hozzászólást.
Üdv.: Tamás