Veszteséglista

Szívem éltető húsából nem falatozol többé
És kincset érő időm percgyémántjait nem lopod
Íme, ahogy elfeledtél, én is kilöklek érdeklődésem
Puha meleg fészkéből zordabb időkre,
Hogy lelked izmai hidegben edződjenek keményre,
S míg vigyázva tornáztatod magad, hogy melegedj,
Emlékeim malmai porrá őrlik a te arcképed is.

Látom fájdalmaid lassú folyású rianó patakját,
Még csak képzelem, de tudom, arcodról is lehullik
egyszer a bánat,
De már nem leljük meg egymást: te nem keresel
És én sem talállak,
Egykori bizalmas csendjeink mára csak holt kövek,
Mi egykor barátságunk termőtalaja volt, íme,
Kiszáradt pusztaság, s mi egykor erdőség volt:
Közös nevetéseink kiszáradt rengeteg,
Melyben a fák csak sírnak.

Most csak annyit tehetek, hogy
veszteséglistára írlak.