Kereslek gyűrt emlékekben
és megrezdül a ködfátyol,
mosolyodnak szegletében
oly közeli ma a távol.
Szétszakított szívdobbanás
moraja tépi az eget,
de kezed újra megtalál,
s testemre vés egy szent jelet.
Megbújik bicegő lelkem
tenyered selyem ágyában,
fess színeket újra bennem,
s vezess oda, ahol már jártam!
8 hozzászólás
Kedves Andika!
Nagyon tetszhet akinek írtad!
Gratulálok!
Üd:sailor
Kedves Andika!
Csodálatos vers.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Sailor! Nagyon köszönöm a kedves szavakat. Szeretettel: Andika
Kedves Harcsa! Köszönöm megtisztelő szavaid. Szeretettel: Andika
Kedves Andika!
Ez egy szépséges vallomás egy mély kapcsolatról, ami több, mint szerelem. Gyönyörűen megfogalmaztad, gratulálok!
Üdv: Klári
Szia Andi!
Nagyon szerencsés ez a pasi!
Szép vers, mint mindig!
Üdvözlettel:
Deiphobae
Az az ember biztosan megérdemli, akinek ilyen gyönyörű verseket írsz.
Tartson sokáig!
Szeretettel
Ida
Nagyon tetszett a versed, nem is tudjam mit mondjak. Gratulálok.