Vidd el

Halkan illan a sok levél,
elrepíti őket a szél,
mintha mindnek szárnya nőne,
szállnak avartemetőre.
Lelkemre is bánat szitál,
belém fájdul a kinti táj.
Fújd el bús szél a bánatom,
ne zörgess be ablakomon,
vidd életem minden baját,
hogy a lelkem ne járja át.