Vígaszán a szavaknak

“Isten dicsőségét hirdeti az ég;
keze művéről ad hírt az égbolt.
Napról napra előtör beszéde,
mint a patak, és éjről éjre
ismeretet tár fel róla. Nincs is
beszéd, nincsenek szavak nem
hallani hangját. Mégis eljut az
egész földre hangja, a lakott
föld végső határáig üzenete.
Az égben vert sátrat a napnak…” /Zsoltárok 19:1-4/

Mikor a létnyi csendnek örök
idejében ott állsz a végtelenben,
tekintetén annak, mi
messze
tűnik előtted, majd akkor érted
meg, mivé lett életed.

Mivé az,
amiben mertél hinni óvatos
pillantásaid árnyain, örökül lelve
meg szépséged életét a csend
falai előtt, ott állva
nesztelen,
vonva mindazt, amit érzel, mi
bensődhöz tért mélyeidben.

Mert embernek születtél, kiben
ott él az érzés, s ezen érzésül
vitetnek lépteid e létben. E lét
az, ami formálja benned örökül
a szavakba zárt idők hangtalan
értékét, térni
értelmül
meg értük aszerint, amennyi
értéket látni vélsz bennük.

Óh, mennyi
vágyért keltél életül nap nap után
az előtted pirkadó időn, miben
hogy hittél, hiszen értük ébredtél,
róluk álmodván, életül
térve azok
újra és újra szívedben vágyakul
vitetvén, vágyódva értük
forgandó reggelen.

Érzéseidben mindenkor ott voltak
azok életül, látva bennük rejteknyi
önmagad, mit vágyakul
hordoztál,
lenni másokért életül, mert mind
másokért élünk, és remélünk
jöttén az időnek.

Jöttén annak, mi
hívja lépteinket, életül látni meg
vigaszát a józan ész szívbéli
értelmének, felfogva akaratul
a mindenek elrejlő
beszédét,
melyek tanítanak hallgatagon,
láttatva reményül, mozdulva tenni
értünk az Istennek ujjait.

Mert az
élet árnyai rejtekként vannak, mint
szavakba írt pillanat olyanok,
mint sóhaj
a szelíden lelt néma akaraton.
Elhalkult már minden,
minden szó
a csendnek érintésében, ében
ifjúságunk visszatűnve hívott, érted
lévő ében emlékében.

Lásd meg
a mindenek arcában tekinteted
messzetűnő képzetét, mindenedül
élve és remélve, lelve értelmet,
értelmül
fogva fel mindazt, amit kaptál
életül.

Vigaszán a szavaknak,
megértve azok hangtalan titkait,
melyekben
vágyak értéke teérted láttatva,
mélységeidért rejtekül vágyaidba
szeretetül, bensődbe íródik.

/2023. július 5.,
a Töröcskei tónál/