Szép orcádon árnyak ujja,
felhőt kerget újra, újra.
Szemed tavának tükrében
sellő zokog mélyen, mélyen.
Könnyeidbe rejtegetve,
igazgyöngyök hűs permetje.
Ajkad árván még megremeg
pedig van ki szeret, szeret!
Óh örvendjél, óh viruljál,
fénybe, virágba boruljál!
Feledj könnyet, bánat lányát,
aggodalmak óceánját!
Vigasztaljon ifjú lelkem,
el nem múló szép szerelmem.
Feléd nyújtom vágyón kezem,
maradj velem, maradj velem!
1 hozzászólás
De szép! És milyen nagyon kedves vers ez! Csupa szeretet.
deb