Cirógasd bársonykézzel a hajam kedves,
látod, még az izgága fürt is csüggedt kóc,
de halántékodra hullva csillagdíszes
ha bronz-barna éjjelen vállamra hajolsz.
Uzsonnára üstököst csomagolok ma,
ütött-kopott hátizsákod szinte éget,
mélyén, rejtett titkokat suttogó alma
ül, pillád mögé bújva vigyázlak téged.
10 hozzászólás
Nagyon odaadó, szépen vezetett vers, Boszika. A képeidben benne érzem az ünneppé váló hétköznapok erejét, nyíltságát, gyönyörűen fordítod az "ütött-kopott"-at, a külső, "alma" egyszerűségű világot bensőségessé, érzelmekkel telítetté. Tetszett a versed.
aLéb
Nagyon szép vers tele gyengéd érzelmekkel. Tetszett!
szeretettel-panka
Nagyon őszinte tiszta érzelem árad a versedből. Örülhet neked akire te vigyázol szerelemmel.
szeretettel olvastalak: oroszlán
Csodálatos. Majdnem sírok. A párom hetente 2 napra jön haza, külföldön dolgozik… lelkemből szól ez a vers. És gyönyörű. Szóval nem találok szavakat, mert nagyon mélyen érintett meg!
Üdvözlettel: kiskató
Szia Boszi!
Jó a versed, mint mindegyik:-))
Szeretettel:Selanne
Köszönöm Selanne! 🙂
Kedves Boszika!
Elragadóan szép ez a vers. Szerény, tiszta és igaz, ilyen egy igazán belülről jövő érzelem.
Nagyon tetszett, gratulálok.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm Millali! 🙂
Kedves Boszika!
Rátaláltam egy csodaszép
írásra1
Nagyon szép hasonlatokra!
Gratulálok!
Üd:sailor
Köszi Sailor! 🙂